A magyarországi földrengésmegfigyelő állomások
Magyarországon az első földrengésmérő műszereket 1891-ben vásárolták: 10 db Lepsius-féle szeizmoszkópot, amelyek elhelyezéséről nem maradtak fenn feljegyzések.
A Földrengési Bizottság által szervezett és támogatott folyamatos műszeres regisztrálás 1902. március 1-jén kezdődött Budapesten a Földtani Intézet pincéjében felállított Omori-Gablovitz-féle szeizmográffal.
Később a központi obszervatórium a Nemzeti Múzeum pincéjében kap helyet, ahol 1906-ban helyezik üzembe azt a Wiechert-féle szeizmográfot, amely abban az időben a legkorszerűbb berendezések közé tartozott, és amely ezután 60 éven keresztül működött kifogástalanul ugyanazon a helyen. A magyarországi hálózat ekkor 5 állomásból áll (Budapest, Fiume, Ógyalla, Temesvár és Zágráb), majd 1914-ig további 5 állomással bővül (Kalocsa, Kecskemét, Kolozsvár, Szeged és Ungvár).
Az első világháború megtörte e lendületes fejlődést, a második világháború után kialakult helyzetben pedig évről-évre nőtt technikai lemaradásunk. Ez odáig jutott, hogy az 1990-es évek elején akkor szereztünk tudomást egy Magyarország területén kipattant földrengésről, ha azt a lakosság érezte. 1995-ben sikerült egy - 10 állomásból álló - korszerű megfigyelő hálózatot létesíteni, elsősorban a Paksi Atomerőmű telephelyének szeizmológiai monitorozása céljából. 1999-ben ez kiegészült további 3 mérőállomással, a Bátaapátiban tervezett radioaktív hulladéktároló helyének megfigyelésére. Ezen ipari célú projektek melléktermékeként ma már rendelkezünk egy olyan mérőhálózattal, mely az ország területének jelentős részén lehetővé teszi az érezhetőnél kisebb földrengések regisztrálását és hipocentrumának meghatározását. Jelentősen segíti e munkát a szomszédos országok szeizmológiai állomásaival meglévő kölcsönös adatcsere is.
Magyarországon a jelenleg 14 földrengésjelző állomás működik, melyek közül nyolcat a GeoRisk Földrengéskutató Intézet, hatot az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet üzemeltet.
Ezen érzékeny szeizmográf hálózat segítségével Magyarország területén évente átlagosan 100-120 kisebb (M<2) földrengést mérünk, melyek ismerete nagy segítséget nyújt a potenciális nagyobb rengések forrásterületeinek megismeréséhez.